Search form

Deuteronomy 6

Az első parncsolat magyarázata, Isten szeretéséről

1Ezek pedig a parancsolatok, a rendelések és a végzések, a melyek felől parancsolta az Úr, a ti Istenetek, hogy megtanítsam azokat néktek, hogy azok szerint cselekedjetek azon a földön, a melyre átmenőben vagytok, hogy bírjátok azt; 2Hogy féljed az Urat, a te Istenedet, és megtartsad minden ő rendelését és parancsolatát, a melyeket én parancsolok néked: te és a te fiad, és a te unokád, teljes életedben, és hogy hosszú ideig élhess. 3Halld meg azért Izráel, és vigyázz, hogy megcselekedjed, hogy jól legyen dolgod, és hogy igen megsokasodjál a tejjel és mézzel folyó földön, a miképen megigérte az Úr, a te atyáidnak Istene néked. 4Halld * Izráel: az Úr, a mi Istenünk, egy Úr! 5Szeressed * azért az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes erődből. 6És ez ígék, a melyeket e mai napon parancsolok néked, legyenek a te szívedben. 7És gyakoroljad ezekben a te fiaidat, és szólj * ezekről, mikor a te házadban ülsz, vagy mikor úton jársz, és mikor lefekszel, és mikor felkelsz. 8És kössed azokat a te * kezedre jegyül, és legyenek homlokkötőül a te szemeid között. 9És írd fel azokat a te házadnak ajtófeleire, és a te kapuidra. 10És mikor bevisz téged az Úr, a te Istened a földre, a mely felől megesküdt a te atyáidnak, Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak, hogy ad néked nagy és szép városokat, a melyeket nem építettél; 11És minden jóval telt házakat, a melyeket nem * te töltöttél meg, és ásott kutakat, a melyeket nem te ástál, szőlő- és olajfakerteket, a melyeket nem te plántáltál; és eszel és megelégszel: 12Vigyázz magadra, hogy el ne felejtkezzél * az Úrról, a ki kihozott téged Égyiptom földéről, a szolgaságnak házából! 13Féljed * az Urat, a te Istenedet, ő néki szolgálj, és az ő nevére esküdjél. 14Ne járjatok idegen * istenek után, azoknak a népeknek istenei közül, a kik körültetek vannak; 15(Mert az Úr, a te Istened féltőn szerető Isten te közötted), hogy az Úrnak, a te Istenednek haragja fel ne gerjedjen reád, és el ne törüljön téged a föld színéről. 16Meg ne * kísértsétek az Urat, a ti Isteneteket, miképen megkísértettétek Maszszában! 17Szorosan megtartsátok az Úrnak, a ti Isteneteknek parancsolatait, az ő bizonyságait és rendeléseit, a melyeket parancsolt néked. 18És azt cselekedjed, a mi igaz és jó az Úrnak szemei előtt, hogy jól legyen dolgod, és bemehess és bírhasd azt a jó földet, a mely felől megesküdött az Úr a te atyáidnak. 19Hogy elűzzed minden ellenségedet a te színed elől, a mint megmondotta az Úr. 20Ha a te fiad megkérdez téged ezután, mondván: Mire valók e bizonyságtételek, rendelések és végzések, a melyeket az Úr, a mi Istenünk parancsolt néktek: 21Akkor azt mondjad a te fiadnak: Szolgái voltunk Égyiptomban a Faraónak; de kihozott minket az Úr Égyiptomból hatalmas kézzel. 22És tőn az Úr Égyiptomban nagy és veszedelmes * jeleket és csudákat a Faraón és az ő egész háznépén, a mi szemeink láttára. 23Minket pedig kihoza * onnét, hogy bevigyen minket, és nékünk adja azt a földet, a mely felől megesküdött a mi atyáinknak. 24És megparancsolta nékünk az Úr, hogy cselekedjünk mind e rendelések szerint, hogy féljük az Urat, a mi Istenünket, hogy jó dolgunk legyen teljes életünkben, hogy megtartson minket az életben, mint e mai napon. 25És ez lesz nékünk igazságunk, ha vigyázunk arra, hogy megtartsuk mind e parancsolatokat, az Úr előtt, a mi Istenünk előtt, a miképen megparancsolta nékünk.