Search form

Exodus 32

Az aranyborjú

(V. ö. 5 Móz. 9,8–21.)

1Mikor látá a nép, hogy Mózes késik a hegyről leszállani, egybegyűle a nép Áron ellen és mondá néki: Kelj fel, * csinálj nékünk isteneket, kik előttünk járjanak; mert nem tudjuk mint lőn dolga ama férfiúnak Mózesnek, a ki minket Égyiptom földéből kihozott. 2És monda nékik Áron: Szedjétek le az aranyfüggőket, a melyek feleségeitek, fiaitok és leányaitok fülein vannak, és hozzátok én hozzám. 3Leszedé azért mind az egész nép az aranyfüggőket füleiről, és elvivék Áronhoz. 4És elvevé kezökből, és alakítá azt vésővel; így csinála abból * öntött borjút. És szóltak: Ezek a te isteneid Izráel, a kik kihoztak téged Égyiptom földéről. 5Mikor látta ezt Áron, oltárt építe az előtt, és kiálta Áron, mondván: Holnap az Úrnak innepe lesz! 6Felkelvén azért másnapon jó reggel, áldozának égőáldozattal és hálaáldozattal is; azután * leüle a nép enni és inni; azután felkelének játszani. 7Szóla pedig az Úr Mózesnek: Eredj menj alá; mert megromlott a te néped, a melyet kihoztál Égyiptom földéből. 8Hamar letértek az útról, a melyet parancsoltam nékik, borjúképet öntöttek magoknak, azt tisztelik és annak áldoznak, és azt mondják: * Ezek a te isteneid Izráel, a kik téged kihoztak Égyiptom földéből. 9Monda ismét az Úr Mózesnek: Látom ezt a népet, bizony * keménynyakú nép. 10Azért hagyj békét nékem, hadd gerjedjen fel haragom ellenök, és törűljem el őket: Téged azonban * nagy néppé teszlek. 11De Mózes esedezék az Úrnak, az ő Istenének színe előtt, mondván: Miért gerjedne Uram a te haragod néped ellen, a melyet nagy erővel és hatalmas kézzel hoztál vala ki Égyiptomnak földéről? 12Miért * mondanák az égyiptomiak, mondván: Vesztökre vivé ki őket, hogy elveszítse a hegyek között, és eltörülje őket a föld színéről? Múljék el a te haragod tüze, és hagyd abba azt a néped ellen való veszedelmet. 13Emlékezzél meg Ábrahámról, Izsákról és Izráelről a te szolgáidról, kiknek * megesküdtél te magadra, mondván nékik: Megsokasítom a ti magotokat mint az égnek csillagait; és azt az egész földet, melyről szóltam, a ti magotoknak adom, és örökségül bírják azt örökké. 14És abba hagyá az Úr azt a * veszedelmet, melyet akart vala bocsátani az ő népére. 15Megfordula azért és megindula Mózes a hegyről, kezében a bizonyság két táblája; mindkét oldalukon beírt táblák, mind egy felől, mind más felől beírva. 16A táblák pedig * Isten kezének csinálmányai valának, az írás is Isten írása vala, kimetszve a táblákra. 17Józsué pedig hallván a nép rivalgását, monda Mózesnek: Harczkiáltás van a táborban. 18Az pedig felele: Nem diadalmasoknak, sem meggyőzetteknek kiáltása ez, éneklés hangját hallom én.

Mózes felhevül az Úrért

19És mikor közeledett volna a táborhoz, látá a borjút és a tánczolást, és felgerjede Mózesnek haragja, és elveté kezéből a táblákat, és összetöré azokat a hegy alatt. 20Azután fogá a borjút, a melyet csináltak vala, tűzben * megégeté, és apróra töré mígnem porrá lett, és a vízbe hintvén, itatá azt az Izráel fiaival. 21És monda Mózes Áronnak: Mit tett néked e nép, hogy ilyen nagy bűnbe keverted? 22Felele Áron: Ne gerjedjen fel uram haragja: ismered e népet, * hogy gonosz. 23Mert azt mondák nékem: Csinálj nékünk isteneket, * a kik előttünk járjanak; mert ama férfiúnak Mózesnek, ki minket Égyiptom földéről kihozott, nem tudjuk mint lőn dolga. 24Én pedig felelék: Kinek van aranya? Szedjétek le; és nékem ide adák, én pedig a tűzbe vetettem, és e * borjú formáltaték. 25És látván Mózes, hogy a nép megvadula, mert Áron megvadítá vala őket, ellenségeik csúfjára. 26Megálla Mózes a tábor kapujában, és monda: A ki az Úré, ide hozzám! és gyűlének ő hozzá mind a Lévi fiai. 27És szóla nékik: Ezt mondja az Úr, Izráel Istene: Kössön mindenitek kardot az oldalára, menjetek által és vissza a táboron, egyik kaputól a másik kapuig, és kiki ölje meg az ő attyafiát, barátját és rokonságát. 28A Lévi fiai pedig a Mózes beszéde szerint cselekedének, és elhulla azon a napon a népből úgymint háromezer férfiú. 29És mondá Mózes: Ma szenteljétek kezeiteket az Úrnak, kiki az ő fia és attyafia ellen, hogy áldása szálljon ma reátok.

Mózes közbenjár a népért

30És másnap monda Mózes a népnek: Nagy bűnt követtetek el, most azért felmegyek az Úrhoz, talán kegyelmet nyerhetek a ti bűneiteknek. 31Megtére azért Mózes az Úrhoz, és monda: Kérlek! Ez a nép nagy bűnt követett el: mert aranyból csinált magának isteneket. 32De most bocsásd meg bűnöket; ha pedig nem: törölj ki * engem a te könyvedből, a melyet írtál. 33És monda az Úr Mózesnek: A ki vétkezett ellenem, azt törlöm ki az én könyvemből. 34Most azért eredj: vezesd a népet a hová mondottam néked: Ímé, Angyalom * megy előtted; és az én látogatásom napján ezt az ő bűnöket is meglátogatom. 35És megverte az Úr a népet ezért is, * a mit cselekedtek a borjúval, melyet Áron készített vala.