Search form

Genesis 1

A világ teremtése

(V. ö. Zsolt. 104.)

1Kezdetben * teremté Isten az eget és a földet. 2A föld pedig kietlen és puszta vala, és setétség vala a mélység színén, és az Isten Lelke lebeg vala a vizek felett. 3És * monda Isten: Legyen világosság: és lőn világosság. 4És látá Isten, hogy jó a világosság; és * elválasztá Isten a világosságot a setétségtől. 5És nevezé Isten a világosságot nappalnak, és a setétséget nevezé éjszakának: és lőn este és lőn reggel, első nap. 6És monda Isten: * Legyen mennyezet a víz között, a mely elválaszsza a vizeket a vizektől. 7Teremté tehát Isten a mennyezetet, és elválasztá a mennyezet * alatt való vizeket, a mennyezet felett való vizektől. És úgy lőn. 8És nevezé Isten a mennyezetet égnek: és lőn este, és lőn reggel, második nap. 9És monda Isten: * Gyűljenek egybe az ég alatt való vizek egy helyre, hogy tessék meg a száraz. És úgy lőn. 10És nevezé Isten a szárazat földnek; az egybegyűlt vizeket * pedig tengernek nevezé. És látá Isten, hogy jó. 11Azután monda Isten: Hajtson a föld gyenge fűvet, maghozó fűvet, gyümölcsfát, a mely gyümölcsöt hozzon az ő neme szerint, a melyben legyen néki magva e földön. És úgy lőn. 12Hajta tehát a föld gyenge fűvet, maghozó fűvet az ő neme szerint, és gyümölcstermő fát, a melynek gyümölcsében mag van az ő neme szerint. És látá Isten, hogy jó. 13És lőn este és lőn reggel, harmadik nap. 14És monda Isten: Legyenek világító * testek az ég mennyezetén, hogy elválaszszák a nappalt az éjszakától, és legyenek jelek, és meghatározói ünnepeknek, napoknak és esztendőknek. 15És legyenek * világítókul az ég mennyezetén hogy világítsanak a földre. És úgy lőn. 16Teremté tehát Isten a két nagy világító testet: * a nagyobbik világító testet, hogy uralkodjék nappal és a kisebbik világító testet, hogy uralkodjék éjjel; és a csillagokat. 17És helyezteté Isten azokat az ég mennyezetére, hogy világítsanak a földre; 18És hogy uralkodjanak a nappalon és az éjszakán, és elválaszszák a világosságot a setétségtől. És látá Isten, hogy jó. 19És lőn este és lőn reggel, negyedik nap. 20És monda Isten: Pezsdűljenek a vizek élő állatok nyüzsgésétől; és madarak repdessenek a föld felett, az ég mennyezetének színén. 21És teremté Isten a nagy vízi állatokat, és mindazokat a csúszó-mászó állatokat, a melyek nyüzsögnek a vizekben az ő nemök szerint, és mindenféle szárnyas repdesőt az ő neme szerint. És látá Isten, hogy jó. 22És megáldá azokat Isten, mondván: * Szaporodjatok, és sokasodjatok, és töltsétek be a tenger vizeit; a madár is sokasodjék a földön. 23És lőn este és lőn reggel, ötödik nap. 24Azután monda az Isten: Hozzon a föld élő állatokat nemök szerint: barmokat, csúszó-mászó állatokat és szárazföldi vadakat nemök szerint. És úgy lőn. 25Teremté tehát Isten a szárazföldi vadakat nemök szerint, a barmokat nemök szerint, és a földön csúszó-mászó mindenféle állatokat nemök szerint. És látá Isten, hogy jó.

Az ember Isten képmása

26És monda Isten: Teremtsünk embert a mi képünkre és * hasonlatosságunkra; és uralkodjék a tenger halain, az ég madarain, a barmokon, mind az egész földön, és a földön csúszó-mászó mindenféle állatokon. 27Teremté tehát az Isten az embert az ő képére, Isten képére teremté őt: férfiúvá * és asszonynyá teremté őket. 28És megáldá Isten őket, és monda nékik Isten: Szaporodjatok és sokasodjatok, és töltsétek be a földet és hajtsátok birodalmatok alá; és uralkodjatok a tenger halain, az ég madarain, és a földön csúszó-mászó mindenféle állatokon. 29És monda Isten: Ímé néktek adok minden maghozó * fűvet az egész föld színén, és minden fát, a melyen maghozó gyümölcs van; az legyen néktek eledelül. 30A föld minden * vadainak pedig, és az ég minden madarainak, és a földön csúszó-mászó mindenféle állatoknak, a melyekben élő lélek van, a zöld fűveket adom eledelűl. És úgy lőn. 31És látá Isten, hogy minden a mit teremtett vala, ímé igen jó. És lőn este és lőn reggel, hatodik nap.