Search form

Genesis 11

A Bábel tornya

(V. ö. 1 Krón. 1,24–27.)

1Mind az egész földnek pedig egy nyelve és egyféle beszéde vala. 2És lőn mikor kelet felől elindultak vala, Sineár földén egy síkságot találának és ott letelepedének. 3És mondának egymásnak: Jertek, vessünk téglát és égessük ki jól; és lőn nékik a tégla kő gyanánt, a szurok pedig ragasztó gyanánt. 4És mondának: Jertek, építsünk magunknak várost és tornyot, melynek teteje az eget érje, és szerezzünk magunknak nevet, hogy el ne széledjünk az egész földnek színén. 5Az Úr pedig leszálla, hogy lássa a várost és a tornyot, melyet építenek vala az emberek fiai.

A nyelvek összezavarodása

6És monda az Úr: Ímé e nép egy, s az egésznek egy a nyelve, és munkájának ez a kezdete; és bizony semmi sem gátolja, hogy véghez ne vigyenek mindent, a mit elgondolnak magukban. 7Nosza szálljunk alá, és zavarjuk ott össze nyelvöket, hogy meg ne értsék egymás beszédét. 8És elszéleszté őket onnan az Úr az egész földnek színére; és megszűnének építeni a várost. 9Ezért nevezék annak nevét Bábelnek; mert ott zavará össze az Úr az egész föld nyelvét, és onnan széleszté el őket az Úr az egész földnek színére.

Sém nemzetsége Ábrámig

10Ez * a Sém nemzetsége: Sém száz esztendős korában nemzé Arpaksádot, két esztendővel az özönvíz után. 11És éle Sém, minekutánna nemzette Arpaksádot, ötszáz esztendeig és nemze fiakat és leányokat. 12Arpaksád pedig harminczöt esztendős vala, és nemzé Séláht. 13És éle Arpaksád, minekutánna nemzette Séláht, négyszáz három esztendeig, és nemze fiakat és leányokat. 14Séláh pedig harmincz esztendős vala, és nemzé Hébert. 15És éle Séláh, minekutánna nemzé Hébert, négyszáz három esztendeig, és nemze fiakat és leányokat. 16Héber pedig harmincznégy esztendős vala és nemzé * Péleget. 17És éle Héber, minekutánna nemzé Péleget, négyszáz harmincz esztendeig, és nemze fiakat és leányokat. 18Péleg pedig harmincz esztendős vala, és nemzé Réut. 19És éle Péleg, minekutánna nemzé Réut, kétszáz kilencz esztendeig, és nemze fiakat és leányokat. 20Réu pedig harminczkét esztendős vala, és nemzé Sérugot. 21És éle Réu, minekutánna nemzé Sérugot, kétszáz hét esztendeig és nemze fiakat és leányokat. 22Sérug pedig harmincz esztendős vala, és nemzé Nákhort. 23És éle Sérug, minekutánna nemzé Nákhort, kétszáz esztendeig, és nemze fiakat és leányokat. 24Nákhor pedig huszonkilencz esztendős vala, és nemzé Thárét. 25És éle Nákhor, minekutánna nemzé Thárét, száz tizenkilencz esztendeig, és nemze fiakat és leányokat. 26Tháré pedig hetven esztendős vala, és nemzé Ábrámot, Nákhort, Háránt. 27Ez a Tháré nemzetsége: Tháré nemzé Ábrámot, Nákhort és Háránt. Hárán pedig nemzé Lótot. 28Meghala pedig Hárán, az ő atyjának Thárénak szemei előtt, az ő születésének földjén, Úr-Kaszdimban. 29Ábrám pedig és Nákhor vőnek magoknak feleséget: az Ábrám feleségének neve Szárai; a Nákhor feleségének neve Milkhah, Háránnak Milkhah atyjának és Jiszkáh atyjának leánya. 30Szárai pedig magtalan vala; nem vala néki gyermeke. 31És felvevé Tháré Ábrámot * az ő fiát, és Lótot, Háránnak fiát, az ő unokáját, és Szárait, az ő menyét, Ábrámnak az ő fiának feleségét, és kiindulának együtt Úr-Kaszdimból, hogy Kanaán földére menjenek. És eljutának Háránig, és ott letelepedének. 32Vala pedig Tháré kétszáz öt esztendős, és meghala Tháré Háránban.