Search form

Genesis 2

A szombat

1És * elvégezteték az ég és a föld, és azoknak minden serege. 2Mikor pedig elvégezé Isten hetednapon az ő munkáját, a melyet * alkotott vala, megszűnék a hetedik napon minden munkájától, a melyet alkotott vala. 3És megáldá Isten a hetedik napot, és megszentelé azt; mivelhogy azon szűnt vala meg minden munkájától, melyet teremtve szerzett vala Isten.

A Paradicsom kertjében

4Ez az égnek és a földnek eredete, a mikor teremtettek. Mikor az Úr Isten a földet és az eget teremté, 5Még semmiféle mezei növény sem vala a földön, s még semmiféle mezei fű sem hajtott ki, mert az Úr Isten még nem bocsátott vala esőt a földre; és ember sem vala, ki a földet mívelje; 6Azonban pára szállott vala fel a földről, és megnedvesíté a föld egész színét. 7És formálta vala az Úr Isten az embert * a földnek porából, és lehellett vala az ő orrába életnek lehelletét. Így lőn az ember élő lélekké. 8És ültete az Úr Isten egy kertet Édenben, napkelet felől, és abba helyezteté az embert, a kit formált vala. 9És nevele az Úr Isten a földből mindenféle fát, tekintetre kedvest és eledelre jót, az * élet fáját is, a kertnek közepette, és a jó és gonosz tudásának fáját. 10Folyóvíz jő vala pedig ki Édenből a kert megöntözésére; és onnét elágazik és négy főágra szakad vala. 11Az elsőnek neve Pison, ez az, a mely megkerüli Havilah egész földét, a hol az arany terem. 12És annak a földnek aranya igen jó; ott van a Bdelliom és az Onix-kő. 13A második folyóvíz neve pedig Gihon; ez az, a mely megkerüli az egész Khús földét. 14És a harmadik folyóvíz * neve Hiddekel; ez az, a mely Assiria hosszában foly. A negyedik folyóvíz pedig az Eufrátes. 15És vevé az Úr Isten az embert, és helyezteté őt az Éden kertjébe, hogy mívelje és őrizze azt.

A tiltott fa

16És parancsola az Úr Isten az embernek, mondván: A kert minden fájáról bátran egyél. 17De a jó és gonosz tudásának fájáról, arról ne egyél; mert a mely napon ejéndel arról, * bizony meghalsz.

Az asszony teremtetése: a házasság

18És monda az Úr Isten: Nem jó az embernek egyedül * lenni; szerzek néki segítő társat, hozzá illőt. 19És formált vala az Úr Isten a földből mindenféle mezei vadat, és mindenféle égi madarat, és elvivé az emberhez, hogy lássa, minek nevezze azokat; mert a mely nevet adott az ember az élő állatnak, az annak neve. 20És nevet ada az ember minden baromnak, az ég madarainak, és minden mezei vadnak; de az embernek hozzá illő segítő társat nem talált vala. 21Bocsáta tehát az Úr Isten mély álmot az emberre, és ez elaluvék. Akkor kivőn egyet annak oldalbordái közűl, és hússal tölté be annak helyét. 22És * alkotá az Úr Isten azt az oldalbordát, a melyet kivett vala az emberből, asszonynyá, és vivé az emberhez. 23És monda az ember: Ez már csontomból való csont, és testemből való test: ez asszonyembernek neveztessék, mert emberből vétetett. 24Annakokáért * elhagyja a férfiú az ő atyját és az ő anyját, és ragaszkodik feleségéhez: és lesznek egy testté. 25Valának pedig mindketten * mezítelenek, az ember és az ő felesége, és nem szégyenlik vala.