Search form

Genesis 35

Jákób Béthelben

1Monda pedig az Isten Jákóbnak: Kelj fel, eredj fel Béthelbe és telepedjél le ott; és csinálj ott oltárt amaz Istennek, ki * megjelenék néked, mikor a te bátyád Ézsaú előtt futsz vala. 2Akkor monda Jákób az ő házanépének, és mind azoknak, kik vele valának: Hányjátok el * az idegen isteneket, kik köztetek vannak, és tisztítsátok meg magatokat, és változtassátok el öltözeteiteket. 3És keljünk fel, és menjünk fel Béthelbe, hogy csináljak ott oltárt annak az Istennek, ki meghallgatott engem az én nyomorúságom napján, és velem volt az úton, a melyen jártam. 4Átadák azért Jákóbnak mind az idegen isteneket, kik nálok valának, és füleikből a függőket, és elásá azokat Jákób a cserfa alatt, mely Sekhem mellett vala. 5És elindulának. De Istennek rettentése vala a körűltök való városokon, és nem üldözék a Jákób fiait. 6Eljuta azért Jákób Lúzba, mely Kanaán földén van, azaz Béthelbe, ő maga és az egész sokaság, mely ő vele vala. 7És építe ott oltárt, és nevezé a helyet Él-Béthelnek, mivelhogy ott * jelent meg néki az Isten, mikor az ő bátyja előtt fut vala. 8És meghala Débora, a Rebeka dajkája, és eltemeték Béthelen alól egy cserfa alatt, és nevezék annak nevét Allon-Bákhutnak.

Ismét Izráelnek neveztetik és megáldatik Jákób

9Az Isten pedig ismét megjelenék Jákóbnak, mikor ez jöve Mésopotámiából, és megáldá őt. 10És monda néki az Isten: A te neved Jákób; de ne neveztessék többé a * te neved Jákóbnak, hanem Izráel légyen neved. És nevezé nevét Izráelnek. 11És monda néki az Isten: Én vagyok a mindenható Isten, nevekedjél és sokasodjál, nép és népek sokasága légyen te tőled; és királyok származzanak a te ágyékodból. 12És a földet, melyet adtam Ábrahámnak és Izsáknak, néked adom azt, utánad pedig a te magodnak adom a földet. 13És felméne ő tőle az Isten azon a helyen, a hol vele szólott vala. 14Jákób pedig emlékoszlopot * állíta azon a helyen, a hol szólott vele, kőoszlopot; és áldozék azon italáldozattal, és önte arra olajat. 15És nevezé Jákób a hely nevét, a hol az Isten szólott vala ő vele, Béthelnek.

Rákhel halála

16És elindúlának Béthelből, s mikor Efratától, hogy oda érjenek, már csak egy dűlőföldre valának, szűle Rákhel, és nehéz vala az ő szűlése. 17S vajudása közben monda néki a bába: Ne félj, mert * most is fiad lesz. 18És mikor lelke kiméne, mert meghala, nevezé nevét Benóninak, az atyja pedig nevezé őt Benjáminnak. 19És meghala * Rákhel, és eltemetteték az Efratába (azaz Bethlehembe) vivő úton. 20És emlékoszlopot állíta Jákób az ő sírja fölött. Rákhel sírjának emlékoszlopa az mind e mai napig. 21Azután tovább költözék Izráel, és a Héder tornyán túl voná fel sátorát.

Jákób fiai

22Lőn pedig, mikor Izráel azon a földön lakozék, elméne Rúben, * és hála Bilhával, az ő atyjának ágyasával, s meghallá Izráel. Valának pedig a Jákób fiai tizenketten. 23Lea fiai: * Jákób elsőszülötte Rúben, azután Simeon, Lévi, Júda, Izsakhár és Zebulon. 24Rákhel fiai: József és Benjámin. 25A Rákhel szolgálójának Bilhának fiai: Dán és Nafthali. 26A Lea szolgálójának Zilpának fiai: Gád és Áser. Ezek a Jákób fiai, a kik születtek néki Mésopotámiában.

Izsák halála

27És eljuta Jákób Izsákhoz, az ő atyjához Mamréba, Kirját-Arbába, azaz Hebronba, a hol Ábrahám és Izsák tartózkodnak vala. 28Valának pedig Izsák napjai száz nyolczvan esztendő. 29És kimúlék * Izsák és meghala, és takaríttaték az ő eleihez vén korban, bételvén az élettel; és eltemeték őt az ő fiai, Ézsaú és Jákób.