Search form

Genesis 49

Jákób áldása tizenkét fiára

(V. ö. 5 Móz. 33.)

1És szólítá Jákób az ő fiait, és monda: Gyűljetek egybe, hadd jelentsem meg néktek, a mi rátok következik a messze jövőben. 2Gyűljetek össze s hallgassatok Jákóbnak fiai! hallgassatok Izráelre, a ti atyátokra. 3Rúben, te * elsőszülöttem, erőm, tehetségem zsengéje, első a méltóságban, első a hatalomban. 4Állhatatlan, mint a víz, nem leszesz első, mivel * atyád ágyába léptél fel: akkor megfertőztetted! Nyoszolyámba lépett ő. 5Simeon és Lévi atyafiak, erőszak eszközei az * ő fegyverök. 6Tanácsukban ne légyen részes lelkem, gyűlésükkel ne egyesűljön dicsőségem, mert haragjokban férfit öltek, s kedvök telve inát szegték az ökörnek. 7Átkozott haragjok, mert erőszakos, és dühök, mivel kegyetlen; eloszlatom őket Jákóbban, és * elszélesztem Izráelben. 8Júda! téged magasztalnak * atyádfiai, kezed ellenségeidnek nyakán lesz s meghajolnak előtted atyáidnak fiai. 9Oroszlánkölyök Júda; zsákmányt ejtvén, felmentél, fiam! Lehevert, lenyúgodott, mint a hím oroszlán, és mint nőstény oroszlán; * ki veri őt fel? 10Nem múlik el Júdától a fejedelmi bot, sem a vezéri pálcza térdei közűl; míg eljő Siló, * és a népek néki engednek. 11Szőlőtőhöz köti szamarát, és nemes venyigéhez szamara vemhét, ruháját borban mossa, felöltőjét a szőlő vérében. 12Bortól * veresek szemei, tejtől fehérek fogai. 13Zebulon a tenger partjáig lakozik, azaz a hajók kikötőjéig s határának széle Czídonig ér. 14Izsakhár erős csontú szamár, a karámok közt heverész. 15S látja, hogy jó a nyugalom és hogy a föld mily kies: teher alá hajtja hátát, s robotoló szolgává lesz. 16Dán ítéli az ő népét, mint Izráel akármelyik nemzetsége. 17Dán kígyó lesz az úton, szarvaskígyó az ösvényen, mely a ló körmébe harap, hogy lovagja hanyatt esik. 18Szabadításodra várok Uram! 19Gád! had háborgatja; majd ő hág annak sarkába. 20Ásernek kenyere kövér, királyi csemegét szolgáltat. 21Nafthali, gyorslábú szarvas, az ő beszéde kedves. 22Termékeny fa József, termő ág a forrás mellett, ágazata meghaladja a kőfalat. 23Keserítik, lövöldözik * és üldözik a nyilazók: 24De mereven marad kézíve, feszülten keze karjai, Jákób Hatalmasának kezétől, * onnan, Izráel pásztorától, kősziklájától. 25Atyád Istenétől, a ki segéljen; a mindenhatótól, a ki megáldjon, az ég áldásaival, onnan felülről, a mélység áldásaival, mely alant terül, az emlők és anyaméh áldásaival. 26Atyád áldásai meghaladják az ős hegyek áldásait, az örök halmok kiességeit. Szálljanak József fejére, a testvérek közűl kiválasztatottnak koponyájára. 27Benjámin ragadozó farkas: reggel ragadományt eszik, este pedig zsákmányt oszt. 28Mind ezek Izráel nemzetségei, tizenketten, és ez az a mit mondott nékik az ő atyjok, mikor őket megáldá; mindeniket tulajdon áldásával áldá meg.

Jákób végakarata és halála

29És parancsola nékik és monda: Én az én népemhez takaríttatom, temessetek engem az én atyáimhoz, ama barlangba, mely a Khitteus Efron mezején van. 30Abba * a barlangba, mely Kanaán földén Mamré átellenében Makpelahnak mezején van, melyet megvett Ábrahám a mezővel együtt a Khitteus Efrontól, temetésre való örökségül. 31Oda temették el * Ábrahámot és Sárát az ő feleségét; oda temették Izsákot és Rebekát az ő feleségét; s oda temettem el Leát is. 32Szerzemény e mező és a barlang, mely abban van, a Khéth fiaitól. 33És elvégezé Jákób a mit fiainak parancsolt és fölszedé lábait az ágyra, és kimúlék * és az ő népéhez takaríttaték.